Sziasztok, Nóri vagyok, 22 éves, meglepetés-függő. Lelövöm a poént, adni jobban szeretek. Jöhet,hogy na persze, hiszi a piszi. Attól, hogy jobban szeretek én meglepni másokat, nem jelenti azt, hogy ne szeretnék meglepetést kapni, hát ki ne szeretne?
De adni sokkal jobban szeretek, nézzük miért:
Na már most, ha én ajándékot adok valakinek és annak örül, számomra csoda, elégedettség, büszkeség. Az arcán látott öröm által ő is ad nekem valamit. Így meg is van mindkettő, nem de? Ám mi van akkor, ha nem tetszik, amit adtunk? Elkeseredünk. Igen, szerintem mindenkivel megesett már ez. Azonban még sem kell teljesen leengedni, hiszen ha a megajándékozott illető egy kicsit is jóérzésű, akkor legalább a szándékot értékelni fogja, értékeli, hogy gondoltál rá, hogy időt és pénzt áldoztál rá. Így mindjárt pozitívan állunk, ugye?:)
Aki képes tiszta szívből megajándékozni másokat, az teszi szebbé a világot. Sosem az ajándék milyensége számít. Mindegy, hogy pénzbe kerül, hogy készítjük-e, vagy még csak kézzel nem is fogható. Gondoltál másra, nem vagy önző. Nem kötelességből adod, hiszen ha így van, akkor azt már nem tiszta szívből teszed. Elég egy ölelés vagy egy kedves szó, de máris adtál, örömet okoztál. Nem megéri?:)
Adj! Szánj rá időt. Szánj rá energiát. Szánj rá pénzt. Szánj rá önzetlenséget.
Próbáld ki! Adj valamit, miután elolvastad a bejegyzést! Adj nekem egy kommentet, adj édesanyádnak egy ölelést, adj egy puszit a párodnak, adj egy kedves ajándékot egy kedves barátnődnek. Ajándékozz, hogy te is kaphass. :)
Nektek mi a fontosabb?
én is adni jobban szeretek :) és már most lázban égek, gondolkozom hogy karácsonyra ki mit kapjon, milyen csomagolásban.. :D
VálaszTörlés